Bubutímár Éva
Amikor a herceg megismerkedett a hercegnővel furcsa manókkal találkozott. Vigyázták a lakást. Nem lehetett nem észrevenni őket. Erő és kedvesség egyszerre sugárzott belőlük.
Azután jött egy személyes találkozás. A dunaújvárosi színház mögött egy mezítlábas hölgy mögött gyerekek szaladtak boldogan. Azután újabbak a Művészetek völgyében. S a herceg mélyen a szívébe zárta Bubut, akiből őszinte szeretet, természetesség áradt. Aki ugyanúgy tudja, hogy az eső az áldás, s a legjobb, ha arcunkra hull, és utána oly jó tapicskolni a sárban. Aki ugyanúgy befelé és kifelé is tud sírni. Aki barátként, hosszan tud ölelni, s az adott szó szentségét is ismeri. Tudja nincsenek véletlenek, s az élet értelmét is tán már gyerekkora óta tudja.
Ő egyből tudta, hogy néhány manója itt boldog lesz, jókedvet hoznak. Felkarolta a herceg ötletét, ő is részese akart lenni ennek a pici csodának. Sok-sok helyen találkozhattok alkotásaival, egy érdekes közülük:
