Ez volt az első ötlet. Meseország bástyája. Megteremteni a zene otthonát. A zene az amiről mindenki felemelőt, szépet tud mondani. Hisz előbb gőgicsélünk, utánozzuk édesanyánk hangját, csak azután, sokára jön a beszéd.
Zene. Amit már óvodában kezdünk, de inkább az iskola adja meg legtöbbeknek a zeneértés, a zenejátszás alapjait. Meseország hercege egy kastélyban találkozott a zenével. Tarr Gábor bácsi, Aszód Gábor bácsija volt az, aki nem is tanított, inkább csempészett. Tiszta hangokat, lelkesedést, szeretetet a gyereklelkekbe.
Aki odajárt, ismerte „Furulya Ferkót”, „Háry Jánost”, megtanult megannyi gyönyörű dallamot. Nekünk nem Mária nővérünk volt, hanem Gábor bácsink.
